A napenergia kimeríthetetlen tiszta energiaforrás, de a napenergia teljes kihasználásához meg kell oldani azt a kulcsproblémát, hogy hogyan lehet a napenergiát bármikor alacsonyabb költséggel tárolni. A Stanford Egyetem kutatócsoportja október 31-én arról számolt be, hogy továbbfejlesztették a napenergia vízmolekulák feltörésével történő tárolásának módszerét, így a módszer energiahatékonyságának 30%-a, ami a jelenlegi hasonló módszerek közül a leghatékonyabb. Ennek a megközelítésnek a tudományos elve nem bonyolult: először napelem segítségével a vízmolekulákat oxigénre és hidrogénre bontják, majd szükség szerint felszabadítják a folyamatban tárolt kémiai energiát, a keletkező oxigén és hidrogén rekombinációjával víz előállítására, ill. hidrogén elégetésekor belső égésű motorban. Ezt az energiatárolási elvet előterjesztették, de nehéz probléma, hogyan lehet ezt hatékony ipari folyamattá tenni. A Stanford Egyetem interdiszciplináris csoportja a British Journal of nature communication című folyóiratban publikált egy cikket, miszerint három fejlesztést hajtottak végre a fenti módszereken. Először is, az általuk használt három csomópontú napelem különbözik a hagyományos szilícium alapú napelemektől. A 3 nem mindennapi félvezető anyagból készült napelem felváltva képes elnyelni a napfény kék, zöld és vörös fényét. A napenergia villamos energiává alakításának hatásfoka 39%-ra emelkedik, míg a hagyományos szilícium alapú napelemek fotoelektromos átalakítási hatásfoka mindössze 20%. Másodszor, a kutatók a vízmolekulák lebontására használt katalizátor fejlesztésére összpontosítottak, nagymértékben javítva a katalitikus hatékonyságot. Ezenkívül két azonos elektrolizáló berendezést kombináltak, hogy két hidrogént reagáljanak és előkészítsenek, amelyhez korábban csak egy elektrolizátort használtak. A kísérlet azt mutatja, hogy a továbbfejlesztett módszer energiatárolási hatásfoka 30%, ami meghaladja az ipar hasonló módszereinek 24,4%-át. Thomas Jaramilo, a Stanford Egyetem vegyészmérnöki és fotontudományi docense szerint az eredmény egy lépéssel közelebb kerül egy olyan praktikus és fenntartható ipari folyamat kifejlesztéséhez, amely a vízmolekulákat praktikus és fenntartható ipari folyamattá bontja le. A következő lépésben továbbra is azt vizsgálják, hogyan lehet hasonló energiatárolási hatékonyságot elérni alacsonyabb költségű anyagokkal és eszközökkel.
139th Canton Fair (Phase 1) Time: April 15 – 19, 2026 Booth No:5.2M15
Welcome to visit our booth!
X
Cookie-kat használunk, hogy jobb böngészési élményt kínáljunk, elemezzük a webhely forgalmát és személyre szabjuk a tartalmat. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát.
Adatvédelmi szabályzat
